Rengeteg pókerterem trükk létezik. Megpróbáljuk bemutatni a legnépszerűbb és legkönnyebben elsajátítható játékokat. Ha egyszer megtanultad őket, mindig lehet egy állandó jövedelmed a játékból.
A „blöff” fogalma sokak számára elválaszthatatlanul összekapcsolódik a „póker” szóval. És jó okkal: a blöffölés az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban alkalmazott trükk a pókerjátékban. A blöfföknek két típusa van: az úgynevezett félblöffök, amikor a játékos azért tesz, hogy megfélemlítse ellenfeleit, de reméli, hogy a nyerés előtt javítani tud a lapjain; és a blöffök, amikor a játékosnak nincs vagy csak kevés esélye van a győzelemre. Amikor blöffölsz a pókerben, nem szabad elfelejteni, hogy itt is, mint minden üzletben, fontos a mérték – nem szabad túllicitálni a tétet. Számos más tényezőt is figyelembe kell venni, például a játékosok számát (minél több játékos van az asztalnál, annál kisebb a blöff valószínűsége), az ellenfelek típusát, a pot méretét (minél kisebb a pot, annál nagyobb a blöff esélye), a blöffölő játékos imázsát (a játékos imázsa kevésbé fontos online játék esetén), a pozíciót (gyakran az utolsó pozícióból sikeres) és az osztás körét (a blöff kevésbé sikeres a riveren, hacsak a játékos nem blöfföl a flopon és a folyón is).
Ez a technika azt jelenti, hogy egy korai vagy középső pozícióban lévő játékos megadja a checket, hogy még ugyanabban a körben emelni tudjon (így provokálva a játékosokat a licitálásra). A check-raisingot akkor használják, ha a következőket akarják elérni: az ellenfelek kiszorítása (ha egy játékos korai pozícióban van, és egy másik játékos későn fogad, a check-raise után a többi játékosnak meg kell dupláznia a tétjét, és valószínűleg dobnia kell), hamis válasz kiváltása az ellenfélből, a pot növelése (ha a játékosnak erős lapja van), vagy blöfföléssel próbálja megnyerni a potot. Nyilvánvaló, hogy a pókerben a sikeres check-raise-hez bizonyos fokú hidegvérre és blöffkészségre van szükség. A nyerési esélyek azonban jók, és a kártyajátékokban való kockázatvállalás mindig is kifizetődő időtöltésnek számított.
Ezt a trükköt akkor használják, ha a játékosnak nincs elég jó lapja, de van remény és esély a javulásra. A trükk a következő: általában a flop utolsó pozíciójában a játékos jó lapot szimulálva fogad vagy emel. Ennek megfelelően a toron az összes többi játékos mondhatja a sakkot. Abban az esetben, ha egy játékos megkapja a kívánt lapot, fogadhat. Ha nincs a kívánt kártya, a játékos azt is mondhatja, hogy pipa. Ennek eredményeképpen a játékos a turn és a river megnézése érdekében csak két kis tétet fizet egy nagy és egy kicsi helyett. Ha a játékos azt gyanítja, hogy ellenfele kombinációt próbál húzni, és ehhez szabad lapot szeretne kapni, akkor célszerű a turnön fogadni.
A slopplay egy olyan pókertrükk, amelynek lényege, hogy a játék korai szakaszában gyenge lapot játszanak, hogy minél több játékost tartsanak játékban, és így minél több pénzt tegyenek a potba. A slopplay nem rossz technika, de bizonyos esetekben nem biztos, hogy a kívánt eredményt hozza. Ha például az ellenfélnek szabad lapja van, az esélyei jelentősen megnőnek, ami azt jelenti, hogy a slop play taktika nem biztos, hogy működik. Ne számítson ferdítésre, ha a pot elég nagy: az ellenfeleinek is nagy esélyük van a pot megnyerésére, és valószínűleg reagálni fognak. Ha sok játékos van az asztalnál, a slopestyle pókerstratégia alkalmazása szintén helytelen lehet: növeli a potot, és növeli annak kockázatát, hogy egy szabad kártya segít valaki másnak egy jó lapot összerakni.